2. A polikarbonsav vízcsökkentő érzékenysége iszaptartalomra
A beton, a homok és a kavics alapanyagában lévő iszaptartalom visszafordíthatatlan hatással lesz a beton teljesítményére, és csökkenti a polikarbonsav vízcsökkentő hatását. Ennek alapvető oka az, hogy miután a polikarbonsavas vízcsökkentőt nagy mennyiségben adszorbeálja az agyag, a cementszemcsék diszpergálására használt rész lecsökken, és a diszpergálhatósága romlik. Ha a homok iszaptartalma magas, a polikarbonsav vízcsökkentő vízcsökkentő sebessége jelentősen csökken, a beton lerakódási vesztesége nő, a folyékonyság csökken, a beton hajlamos lesz a repedésre, a szilárdság csökken, és a tartóssága romlik.

Számos hagyományos megoldás létezik a jelenlegi iszaptartalom-problémára:
(1) Növelje vagy növelje az adagolást. Adjon hozzá egy bizonyos arányban lassan felszabaduló összeesést megelőző szert, de szabályozza a mennyiséget, hogy megakadályozza a sárgulást, a vérzést, a szegregációt, a fenék megragadását és a beton túl hosszú kötési idejét;
(2) Állítsa be a homok arányát vagy növelje a levegőt magával ragadó anyag mennyiségét. A jó megmunkálhatóság és szilárdság biztosításának előfeltétele mellett csökkentse a homok arányát vagy növelje a levegőt magával ragadó anyag mennyiségét a betonrendszer szabad víztartalmának és paszta térfogatának növelése érdekében a beton teljesítményének módosítása érdekében;
(3) Adja hozzá vagy módosítsa az összetevőket megfelelően a probléma megoldásához. Kísérletek kimutatták, hogy megfelelő mennyiségű nátrium-piroszulfit, nátrium-tioszulfát, nátrium-hexametafoszfát és nátrium-szulfát hozzáadása a vízcsökkentőhöz bizonyos mértékig csökkentheti az iszaptartalom betonra gyakorolt ​​hatását. Természetesen a fenti módszerekkel nem lehet minden sártartalom-problémát megoldani. Emellett az iszaptartalom beton tartósságra gyakorolt ​​hatása további vizsgálatokat igényel, így az alapvető megoldás az alapanyagok iszaptartalmának csökkentése.