A polikarbonsav vízredukáló szerek a gyakorlati alkalmazások során számos problémába ütközhetnek. Most soroljuk fel a mérnöki alkalmazásokban előforduló gyakori problémákat és azok megoldásait.

Az első a homok iszaptartalma. Ha a homok iszaptartalma magas, a polikarbonsav vízcsökkentő szer adócsökkentési mértéke jelentősen csökken, és a változás nem szembetűnő a tartalom növelésével. Megoldás: Használja ezt a homokot gyenge minőségű közönséges betonhoz; szigorúan ellenőrizni kell a homok iszaptartalmát, és megkövetelni, hogy az iszaptartalom legalább 2%.

A második a homok és a polikarbonsav vízcsökkentő szer közötti összeférhetetlenség. Ha a homok gradációja, iszaptartalma és iszaptartalma megfelel a követelményeknek, nem oldódik fel polikarbonsavas vízcsökkentő szerrel, és a homok némi A kémiai összetétel ütközik a polikarbonsav vízredukáló szer összetételével, ill. a kevert betonnak nincs folyékonysága. Megoldás: Ha a fizikai mutatók megfelelőek, minden egyes homoktételnél, amely a területre kerül, ellenőrizze újra a beton építési keverék arányát, hogy eltávolítsa az oldhatatlan homokot a területről. Ekkor a beton lerakódási vesztesége gyors, ami megköveteli, hogy a vízcsökkentő szer gyártója adjon hozzá egy esést gátló szert, majd a helyszíni nyersanyagok segítségével végezze el a keverési arány újbóli tesztelését, hogy a lerakódási veszteséget az építési követelményeknek megfelelően állítsa be.

Az utolsó a betonvérzés jelensége. Esős ​​körülmények között C50-es betont öntöttek, és a betont jó állapotban rakták ki a tartálykocsiból, de a beton vibrálása után vérzés és szétválás következett be. Megoldás: Csökkentse a vízfelhasználást, hosszabbítsa meg a keverési időt, csökkentse a 0,1%-os tartalmat, a vibráló beton nem vérzik, és készítsen 28 napos nyomószilárdságú betonmintákat a tervezési szilárdság eléréséhez.